Radics Rudolf angol nyelvű ökokritikai előadása Németh Zoltán költészetéről a nyitrai Literature & The Natural World c. konferencián

Az előadás absztraktja

Németh Zoltán költészetében az ember és állat megkülönböztetés feloldódása, a természet pusztulása, az emberi felelősséggel való szembenézés megkerülhetetlensége, illetve az ezek által felvetett identitáskérdések az irodalomtudomány és a kultúratudomány olyan értelmezői irányai számára is felkínálják magukat, mint például a biopoétika, a zoopoétika, az ökológia vagy a 80-as években új interdiszciplináris tudományként megjelenő ökokritika (Buell, 1995; Glotfelty – Fromm, 1996; Buell, 2005; Clark, 2011; Hiltner 2015). Ezen felismerésből kiindulva az előadás az ökológia és az ökokritika belátásait igyekszik hasznosítani, miközben azt vizsgálja, hogy a természeti környezet a megszokottnál fontosabb szerepet játszik-e a szerző Tektonika és Állati férj című köteteiből választott költemények értelmezésében, illetve ugyanolyan figyelmet kap-e, mint a szöveg bármely más építőeleme. A választott lírai szövegek interpretálására ugyanis nem csupán az ember és állat interakciók természete, de az érintettlen-szennyezett motívumkörök mentén az ökokritika perspektívájából is lehetőség nyílik (Kopecký, 2012). A tanulmány elméleti hátterét főként Greg Garrard Ecocritism című könyvében felvázolt ökokritikai trópusok és Hubert Zapf fenntartható szövegről szóló koncepciójának releváns szempontjai biztosítják, amelyek által konkrétabban közelíthetünk az ökokritika tárgyához, illetve ahhoz, milyen természetkép rajzolódik ki a kortárs szlovákiai magyar költészet egy ikonikus szerzőjének köteteiben.